Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan
Melenget a puha paplan.
Jó puha a földi fészek
Aludjatok kis tüskések!
Elek István: Bodri és a falevél
Utca hosszat fúj a szél,
csörög, pörög a levél,
Bodri kutya elered,
kergeti a levelet.
Kicsi mancsa tapogat,
pofozhatja az utat.
De a levél, a cudar
tovaröppen, elinal.
Bodri dühös szerfelett,
ugatja a levelet.
Aztán gondol egy nagyot,
hátat fordít, s elkocog.
Itt a zápor eleredt,
ázunk mint a verebek.
Szaladjatok, gyerekek,
futok én is veletek!
Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál, hull a dér,
lepörög a falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél söpri-hajtja,
hullongó hó betakarja.
Ki lakik a
dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi -
csak a szádat
tátsd ki!