Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlõnek!
Csiga biga, gyere ki,
ég a házad ide ki
kapsz tejet, vajat
holnapra is marad.
Hosszú az erdő,
széles az erdő,
vígan dalol a madár,
de nagy ez az erdő!
Harangoznak délre,
Libapecsenyére,
Elaludt a gyertya,
Gyere haza Terka.
Szita, szita, sűrű szita,
Ma szitálok, holnap sütök.
Neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, megvajazom,
Mégis, mégis neked adom!
Ácsorogjunk, bácsorogjunk, tetőfából tüzet rakjunk,
sej meg is melegedjünk, sej meg is melegedjünk.
Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet,
Sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz.
Aki nem vesz, éhes lesz.
Zsipp, zsupp, kenderzsupp,
Ha megázik kidobjuk,
zsupp!
Ecc-pecc kimehetsz,
holnapután bejöhetsz.
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre, fuss!
Fehér liliomszál,
Ugorj a Dunába,
Támaszd meg oldalad
Két aranypálcával.
Meg is mosakodjál,
Meg is fésülködjél,
Valakinek kötényébe
Meg is törölközzél!
Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked! A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
Vajaspánkó anevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Mért féljek nyúl tőled? Megszököm előled! |
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked. És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Miért féljek farkas tőled ? Mindjárt megszököm előled! |
S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg? S a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Miért félnék medve tőled? Megszököm mindjárt előled! |
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
- Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy! De a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Mackó Miska úrtól, Miért féljek hát tetőled? Megszököm könnyen előled! |
-Felséges ének! - szólt a róka. Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
"Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé.
Weöres Sándor: Kutya-tár — vers
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!