Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.
Jó ideje azon töröm buksimat,
Nők napjára mit is mondjak anyunak!
Megvettem én egy nagy csokor virágot,
Boldog leszel anyu, hogy ha meglátod.
De örömöd akkor lesz csak még nagyobb,
Ha ehhez egy szép képet is rajzolok.
Nagy betűkkel azt írom rá "Anyukám",
Kicsi lányod köszönt Téged Nők napján.
És mikor ma átadom a virágot,
Képzeljétek gyerekek, hogy mit látok,
Jó nagy doboz csoki van az asztalon,
Nekem szól a meglepetés Nőnapon.
Napsugár szól: itt vagyok!
Olvadnak a jégcsapok.
Megtelik a malomárok
Kinyílnak a hóvirágok.
Hóvirágok, ibolyák,
Mennyi kedves kis virág!
Telik egy szép csokrocskára,
A lányoknak - Nők napjára.
Most tudtam meg éppen,
Nőnap van, mint eddig is,
Volt már minden évben.
Mondta is az óvó néni,
Hogy ma, világszerte,
Minden anyut, minden nőt,
Forrón ünnepelnek.
Ma én, magam fölmosok,
elmegyek a boltba,
S neked kötök a mezőn,
virágot csokorba.
Nem olyan nagy munka ez,
Hamar készen lennék,
Ma én olyan jó leszek,
Mint – mint sohasem még!